Pár héttel az esemény előtt Pető Laci felvetette, hogy jó lenne egy kis kihelyezett FieldTarget bemutatót, versenyt tartani a szüreti napon megforduló emberek részére. Jónak tartottam az ötletet, és felajánlottam segítségemet.

Valamikor 10 óra körül érkeztünk a helyszínre vendéglátónkkal Jolsvay Jánossal, aki az Országos Magyar Vadászkamara BAZ-megyei Területi Szervezetének alelnöke, és megbecsült személyisége a környező településeknek. Ez utóbbit mi is meg tudtuk erősíteni, mert útban Tállya felé vendégül látott minket, és a rendezvény területén is egy remek helyet intézet pár pillanat alatt nekünk. Promóciós csapatunk az alábbi módon állt fel: Holb Ákos, barátnője Zsupos Barbara, Pető Laci, valamint jómagam.

A kastély kertjében telepedtünk le, ahol a kerítés felé alakítottuk ki a pályákat.
Három pályát építettünk:
Az elsőn egy kb. 8m-re kirakott lőlap volt a cél. A második pályán 5db FT cél volt kirakva 7-13m között valahol. A harmadik pályán olyan 7m-re 5 db sziluett figura került kikötésre. Ez utóbbiakat nem igazán akartuk keresgetni a fűben, így inkább kipányváztuk őket – gondolva arra is, hátha valamelyik Steyr-el is lövünk rájuk.

A pontozás úgy történt, hogy a céltáblás pályán lőtt pontokat összeadtuk a fejenként 5 pontot érő FT- és sziluett célokkal. A lövészetet állva kellett végezni.

Már a pályaépítés közben is számos érdeklődő volt, mihelyst felraktuk az utolsó célt, már kezdett is az első versenyző.

Laci puskáival lehetett lőni: egy nyílt irányzékos csőletörőssel és egy alsókarossal, egy távcsöves oldalkarossal. A flintákat ő is belőtte, de a verseny előtt én is átnéztem őket. Hajszálpontosra beállításra kerültek. Meglepő talán, de a fegyverek pontosságára senki sem panaszkodott.

Gyakorlatilag megállás nélkül jöttek a versenyzők. Lacival, Ákossal felügyeltük a lövészetet, Barbi az adminisztrációt végezte. Főleg az elején néha azt sem tudtuk, hogy ki kivel van, de a végére belejöttünk.

Jolsvay János csapatának jóvoltából remek vadpörköltben volt részünk, amely igen jól esett volna akármikor is, de most különösen jól jött.

Sokaknak megakadt a szemük a pálya mellett felállított Steyr-eken. Különböző felajánlásokat tettek, hogy azokkal is lőhessenek… de mi hajthatatlanok voltunk: csak annak engedtük, hogy kipróbálja, aki a versenyben is jó eredményt ért el, esetleg egyéb paramétereiben tehetségesnek tűnt (90-60-90)…
Nem volt egyszerű ilyen távolságokra használni az FT-s puskáinkat, mivel ugye 10m körül kezdenek paralaxis-mentesek lenni. Azért belőttem erre a távolságra is, és a magasságállítót ennek megfelelően állítottam be.
Aki a Steyr-el lőtt, az sohasem hibázott. Volt egy kis srác, akinek szülei teljesen el voltak képedve a gyerkőc teljesítményétől. Remélem, hogy egy életre kedvet kapott a lövészethez.

Számomra kellemes meglepetés volt, hogy mindenki nagyon korrekten betartotta a lövészet szabályait. Erre minden versenyzőnél ki is tértünk. Nem kellett részegekkel küzdenünk, csak azok jöttek lőni, akik megfelelő állapotban is voltak hozzá.

Nagyon jól éreztem magam, élveztem a lövészetet.

Volt szerencsém beszélgetni a rendezvényt felügyelő egyik rendőrrel is. (Sajnos a nevére nem emlékszem, (a fényképeken ő látható) de úgy rémlik, hogy az ő sráca dobogós helyen végzett.) Szóba került a fegyvertörvény is. Nagyon reálisan látta a dolgokat, pontos elképzelései voltak arra nézve, hogy hol vannak a hiányosságok, és mit kellene pontosítani benne. Gyakorlatilag csak le kellett volna írni, és már mehetett is volna be törvénymódosítási javaslatként. Természetesen ő is megkapta a Steyr-t egy lövés erejéig. Állva lőtt – hibátlanul.
Elmondta, hogy gyerkőcét is tanítgatja otthon légpuskával lőni. Meg is látszott a srác eredményén, szabályos fegyverkezelésén.

Mellettünk volt egy íjász csapat, ahová átmentem én is lőni. Pár suta lövés után jól ráhúztam egyet az alkaromra, majd könnyes szemekkel megköszönve a lehetőséget visszamentem lövészetet vezetni.

Néha én is lőttem. Csuda jól összejött minden, egész nap, talán ha egyet lőttem mellé. Szerencsére azt nem látta senki.

Délután 5 körül lezártuk a versenyt, összesítettük az eredményeket, majd átadtuk a díjakat.
A főíjász kicsivel jobb volt légpuskában, mint én az ő fegyverével: megnyerte a felnőtt kategóriát. A fiatalok, alig maradtak el eredményben a felnőttektől. Ígéretes generáció.

Összepakoltunk Korda Gyuriékat hallgatva, majd lementünk a forgatagba vendéglátóink sátrába. Ott kaptunk egy remek vacsorát, hozzá kiváló borokat. Ez utóbbiból Lacival inkább csak nyalogattunk, mert valahogy haza kellett autócskáznunk. Ákost és Barbit ilyen korlátok nem szorították – most szívesen lettem volna a helyükben. (Főleg Ákoséban… ?)
Útravalóként kaptunk fejenként egy nagy flakon aszút. Ezúton is szeretném ismételten megköszönni!

Búcsúzkodtunk, egy minden pillanatában remek napot hagytunk magunk mögött.

Köszönjük vendéglátóink, köszönjük Tállya!
Jövünk jövőre is! …és addig is még párszor!

 

 

 

Szuhai Gábor