A Field Target lövészet egy precíz, nagyon összetett lövészsport. Meg kell becsülni a cél távolságát, ismerni kell a lövedék ballisztikáját, figyelni kell a szél irányát és erősségét. Így kell eltalálni a célon azt a kis találati zónát, amely meglövésekor a cél eldől. Mindezt „természetesen” bármilyen időjárási körülmények között, akár esik az eső, vagy viharosan fúj a szél.
Sokak szerint az eredményességnek két alapvető feltétele van a technikai felkészültségen kívül: 90% gyakorlat és 10% gyakorlás (de lehet, hogy fordítva!). A gyakorlásról egy másik beszámoló fog szólni, de a technikai felkészültséghez megpróbálok egy kis segítséget adni.

„A legdrágább felszerelés sem ér semmit, ha nincs rendesen beállítva”

Ha el akarjuk találni egy félgrammos vagy annál kicsit nagyobb lövedékkel az 50 méterre levő 40 mm átmérőjű célt, akkor ahhoz megfelelően kell beállítani a fegyvert és hozzá a távcsövet. A vásárlás utáni beállításokhoz a következőkre van szükség:

• alapvetően a puskára, távcsőre, távcsőszerelékre
• csavarhúzóra vagy imbuszkulcsokra a szerelékhez
• fegyvertokra vagy fegyvertartós szerszámosládára a szereléshez
• fehér öntapadós papírra, fehér matricára és vékony alkoholos fekete filctollra
• hosszú mérőszalagra (20-25m) vagy lézeres távmérőre
• céltáblatartóra és A4-es papírra

A távcső beállítása

A távcső felszerelésénél a leglényegesebb dolog, hogy a szálkereszt teljesen függőlegesen legyen a puskára szerelve. Ehhez először be kell állítani a távcső és a szem optimális távolságát. A szereléket lazán (azért ne essen le) rögzítsük a puska távcsősínjébe, majd ugyanilyen lazán rögzítsük a távcsövet a szerelékbe. Vegyük fel a fegyvert, és úgy tartsuk, ahogy a legtöbbször lőni fogunk vele. Sokan már ezt elrontják, mert az álló lövészethez igazítják a távolságot, pedig a legtöbbször ülve lövünk, úgyhogy ehhez kell beállítani a távcsövet. A távcsövet és a szereléket is tologathatjuk ide-oda, de arra figyeljünk, hogy a szerelék rögzítése után könnyen tudjuk megtölteni a fegyvert. A távolság akkor megfelelő, ha a látómező szélén körben csak egy vékony fekete karikát látunk. Ha ez megvan, akkor fixre húzhatjuk a szereléket a puskára rögzítő csavarokat. A következő lépés a távcső függőleges beállítása. Erre több módszer van. A legjobb, ha a puska tusájára a fémszerkezet mögé, vagy a fémszerkezetre (távcsősínre) rögzítünk egy vízmértékből kiszedett kis mérőhengert. Lehet ilyet készen is kapni, de elég drága, nekünk megfelel az olcsó változat is. Lényeges dolog, hogy teljesen vízszintesen legyen rögzítve (ragasztva). Következő lépésként 15-20 méterre egy vastagabb spárgára vagy vékony kötélre szélmentes helyre kössünk fel egy nagyobb súlyt, így a spárga tökéletesen függőlegesen fog lógni. Már csak össze kell hozni, hogy a távcsőbe belenézve a szálkereszt a spárgához képest teljesen párhuzamos legyen, miközben a vízmérték vízszintes állást mutat. Ha ez megvan, óvatosan, ellentétesen kell meghúzni a szerelék rögzítőcsavarjait, közben folyamatosan kell ellenőrizni a beállítás helyességét.
A távcső beállítása után a puska tusáján lévő állítható arctámaszt is be kell állítani úgy, hogy minden célratartásnál ugyanoda tudjuk támasztani arcunkat, így mindig ugyanúgy, középen nézünk bele a távcsőbe. Lehetőleg ne kelljen nagyon oldalra hajtani a fejünket, mert ez a nyakizom gyors fáradásához vezethet.

Távolságmérés

Az oldalkerekes parallaxos távolságmérés alapvető kiegészítője egy nagy átmérőjű kerék (8-12cm), valamint egy jól látható kis jel (pötty vagy pöcök), amely a normál szerelékre van festve, vagy egy külön bilinccsel van rögzítve a távcső tubusára. A jel lehetőleg közel legyen a nagykerék széléhez, hogy könnyen lehessen a megfelelő távolságot leolvasni. Az első parallaxos távcsöveken ez a pont gyárilag jelölt, ott nem kellenek külön jelek.

A parallaxos távcsöveknél van egy alapbeállítás alap távolságjelölésekkel. Ezek a legritkább esetben egyeznek a saját tapasztalatokkal vagy mérésekkel, de nem kell aggódni, hiszen mindenkinek más a szeme, másképp lát különböző távolságokra. Ezek a jelölések számunkra érdektelenek, nem kell őket figyelembe venni.

.A távcsövön először a szálkereszt élességét kell beállítani. Nézzünk ki egy adott pontot egy nagyobb távolságban (20-30 m), és fókuszáljunk rá a parallaxkerékkel. Ezután a hátsó gyorsbeállító csavart addig tekerjük 1/3 – 1 fordulatonként, amíg a szálkereszt tökéletesen éles nem lesz. Minden tekerés után nézzünk bele a távcsőbe, és a beállított hátteret nézzük mindaddig, amíg a szálkeresztet egyszer csak élesen nem látjuk. Ne nézzünk folyamatosan a szálkeresztet, mert a szemünk automatikusan ráfókuszál, és nem lesz jó a beállítás.

Következő lépésként a távcső oldal-parallaxkerekére vagy első tárcsájára (attól függ, hogy milyen) rá kell ragasztani egy öntapadó fehér papírcsíkot arra az oldalára, ahol a távolságbeosztás van.

Ezután egy lehetőleg nyílt, lapos területen jól látható jelekkel 5 méterenként ki kell mérni és meg kell jelölni a távolságokat 8, 10 és 50 méter között. Legjobb minden távolsághoz cölöpre rögzített A4-es papírt használni, mert így később a puska belövését is megejthetjük.

A parallaxkereket a legkisebb állásánál egy kicsit nagyobbra kell tekerni, és megnézni, hogy melyik az a legnagyobb nagyítás, amelynél még élesen látszik a legközelebbi távolságjelző. Ez általában 6-12–szeres nagyítás szokott lenni (nagyon távcsőfüggő). Ha ez megvan, akkor ezután mindig ezen a nagyításon kell a távolságot mérni. Ennél a nagyításnál a 10 méteres távolságjelzésnél állítsuk be a kép élességét, és húzzunk egy vonalat a fehér papírcsíkra a távcsövön lévő jellel (pötty vagy pöcök) egy vonalba, és írjuk mellé a távolságot is (10). A következő távolság legalább 10-15 méterrel távolabb, lehetőleg 25 méteren legyen. Ezután a következő távolság 40, majd 15, 30, 50, 20, 35 és 45 méter legyen. Minden mérésnél jelöljük meg a papíron a távolságot, és az utolsó után ellenőrizzük a beállításokat. 8 és 20 méter között 2 méterenként is bejelölhetjük a távolságokat, mivel ezeken a távokon sokkal kisebb találati zónák vannak, így ezeknél 8-10 mm-es alá vagy fölétartás már hibázást eredményezhet. Azért kellenek ezek a nagy ugrások a távolságok között, mert így sokat kell állítani a keréken, nem csap be bennünket a szemünk, ami kis távolságkülönbségnél egyébként könnyen előfordul. A mérés közben mindig a szálkeresztre koncentráljunk, és ha tekerés közben hirtelen éles lesz a kép, akkor találtuk meg a helyes beállítást. Ezután legalább 5 másodpercre csukjuk be a szemünket, és megint nézzük meg az élességet.
A kerék vagy tárcsa állításánál mindig tekerjünk túl a távolságon, és visszafelé állítsuk be az élességet, mert egy kis holtjátéka minden szerkezetnek van, és így mindig azonos irányban mérünk, a távolságok biztosan azonosak lesznek.

Mikor végeztünk a távolságok megjelölésével, akkor mindezt átmásolhatjuk egy műanyag matricára, vagy egy újabb öntapadós papírcsíkra, amit később átlátszó ragasztószalaggal átragasztunk. Mindenféleképpen vízállóvá kell tennünk, nehogy párás időben leázzon és önállósítsa magát. Erre a célra a szigetelőszalag nem jó, mert nagyon könnyen nyúlik, és a hő (napfény) hatására is megváltozik a hossza, elállítódik a jelölés.


A puska belövése

Az általános lövészsportoknál egy megadott távolságon kell eltalálni a célt. A Field Target lövészetnél teljesen változó a távolság, itt 8, 19 vagy akár 40 méteren vannak a célok, ezért itt sokkal fontosabb a távcső beállítása.

A belövést azzal a lövedékkel kell megtenni, amit a szórása alapján a legjobbnak találunk. Ezt nem 10-15 méteren kell nézni, mert a legjobbnak vélt lövedékek szórása is felmehet 3-5 cm-re 30 méter fölött, és csak a szerencsén múlik, hogy eltaláljuk a célt. Lehetőleg 30, és 40-50 méteren is nézzük meg a szórásképet.

A beállítást a „nullázással” (zero point) kell kezdeni. Ez azt jelenti, hogy milyen távolságra pontlövő a fegyver. A nyugati országokban a 16J-os erősséghez általában 28-30 méterre állítják be a távcsövet, nálunk a 7.5J miatt sokan csak 15-20 méterre. Ez tapasztalataim szerint nem jó, mert a lövedék gyorsabb esése miatt a 20 méter feletti távolságoknál már nagyon sokat kell fölétartani. Eleinte én is így állítottam be a távcsövet, a közeli céloknál minimálisan kellett alátartani, de a távolabbiaknál (35m-től) viszont már a szálkereszt aljával kellett célozni, és nem érzékeltem jól a fölétartás nagyságát. Szerintem ezeket a puskákat is 28-30 méterre kell belőni. Jobb a közelebbi (12-26m) céloknál alá tartani, és a 30 felettieknél kevésbé fölé, mert a távcső szálkeresztjén, vagy a MilDot pontokkal mindig pontosan látjuk a találati zónát, sokkal könnyebb a célzás.

A belövést lehetőleg tiszta égboltnál, teljesen szélcsendes időben végezzük, legjobb a zárt (nagyjából) lőtér. A szél nem csak az oldalszórást, hanem az áramlatok miatt még a függőleges (kis mértékben) szórást is befolyásolni tudja.
Az első lövéseket a kb. 10 méter távolságra elhelyezett A4-es papírlapra kell leadni (a közeli nagy papíron könnyen megtalálhatjuk a találatokat, nem kell össze-vissza tekergetni a távcső csavarjait). Elég egy fekete keresztet vagy nagy pontot rárajzolni, a cél formájának itt nincs jelentősége. Mindig 3-5 lövést adjunk le, és a szórás közepét vegyük találati középpontnak. A távcső beállítócsavarjaival korrigáljuk a beállítást. Ha megvan ez a beállítás, akkor egyből áttérhetünk az általunk elgondolt nulla pont távolságához. Erre a céllapra már csak kereszteket rajzoljunk. A lövedék tömegétől függően 5-10 cm-el fog alá vinni a puska, de ezt is könnyedén lehet az állítócsavarokkal korrigálni. A szálkereszt közepének kell a találati pont közepén lennie, nem az alsó szélén, vagy „egyéb” helyeken. Ha esetleg nem lehet a távcsövön a magasságot beállítani, akkor fényképező filmnegatív-darabot kell a hátsó szereléknél a távcső alá betenni. Ezzel könnyen korrigálható a hiba, és a film az anyaga miatt nem nyomja meg a távcső tubusát. Ennyi a belövés, de a lényeg ezután jön.

A távolságméréshez letűzött lapokra kell lőnünk. Erre azért van szükség, mert a parallaxkeréken jelölt távolságok a lényegesek, ezek az alapbeállítások. A távolságokat itt is azon az alapnagyításon kell végezni (távolságmérés rész), amivel beállítottuk a parallaxkereket, így a távolságbeosztást még egyszer leellenőrizzük. Ezekre a lapokra is kereszteket kell rajzolni, majd ugyanúgy 3-5 lövést leadni. Az itt meghatározott középpontot kell hozzámérni a távcső szálkeresztjének középpontjához, és feljegyezni egy külön lapra, hogy mennyi alá illetve fölétartást kell alkalmazni. A MilDot pöttyökkel, vagy alsó kis keresztszálakkal ellátott távcsöveknél ez nagyon könnyű, jól látható a korrigálás nagysága. A legjobb az, ha egy egész vagy fél egységet kell korrigálni. Ha ez nem megoldható, mert pl. 1 1 kell, akkor a távcső nagyításán addig állítsunk, amíg meg nem kapjuk a könnyen látható 1 vagy 1.5-ös osztást. A lövésre szánt egy perces időben elég nehéz pontosan 1 1 alá vagy 2 1/3 fölétartással célozni, könnyebb egész vagy fél egységeket használni. Sokan megijednek, hogy állandóan tekergetni kell a nagyítást, de egy kis odafigyeléssel pár másodperc alatt megvan. Ezeket a lövéseket minden jelölt távolságra tegyük meg és írjuk fel a papírra, ugyanúgy össze-vissza variálva a távolságokat, mint a távolságmérés beállításánál. A belövések után különböző távolságokra elhelyezett célokkal próbáljuk ki a beállításokat és a feljegyzett alá- fölétartást, és ha nem jó, akkor a lemért belövőpályán ellenőrizzük és korrigáljuk azt.
A leírt adatokat letisztázhatjuk egy kisebb papírra, amit magunkkal viszünk a lövészetekre, de a legjobb megoldás öntapadós papírra írni és felragasztani a puska oldalára, így mindig kéznél van, és a szél sem fújja el.

Van, aki a parallaxkerékre nem a célok távolságát írja fel, hanem egyből azt, hogy mennyi az alá- vagy fölétartás. Ez is jó megoldás, de csak olyan fegyvereknél, amelyek nem érzékenyek a hőmérsékletkülönbségekre. A PCP puskák a sűrített levegő miatt hidegebb időben nem ugyanazt produkálják, mint a rugós vagy oldalkaros elősűrítős puskák. Természetesen a PCP puskáknál a legfontosabb a versenyek előtti alá- illetve fölétartás ellenőrzése a belövőpályán, de ez más típusú fegyvereknél is ajánlott.

Ez az egész beállítás-dolog nem nagy ördöngösség, egy ki figyelemmel és türelemmel mindenki könnyedén elvégezheti.

 

Zozomano