„Már egy hetet csak a mamára gondolok…” meg a hétvégi hepajra. Ami is egy HFT és egy VVV sorfolytonos kombináció volna.
A HFT-t nem kell magyaráznom. A VVV-t nem fogom. Annyi legyen elég, hogy előtöltőssel vadász-szerepjáték örömlövészet a dolog veleje, a természet fagyos, lágy ölén. Avagy akit a lőporfüstje megcsapott.!
Kedvenc, szívemhez közelálló lövészkollégám, Főszervező-Kufár Spinger, már bőven előre megszervezte a dolgot. Amennyire elfoglaltságom engedte, igyekeztem felzárkózni a dologhoz. Végül is péntek reggel lenyomtam a kötelező köröket a melóhelyemen, a családom is volt olyan engedékeny, hogy délután 1 óra körül már nyomtam is a gázt, a kölcsön kicsikar terepjáró motorjának Dabas felé az 5-sön.
Mire, a valószínűleg a fagy miatt nem posztoló K és az 50-es kilométer tábla előjelzésével megáldott Dabas 5 feliratú táblánál terepesebb út hibáin átlépve megérkeztem a tett színhelyére, már a java pályaállítás le is ment. Így itt is megerősítem: Nem én építettem ezt a csapást, amit később valakik nem átallottak „nívós”-nak csúfolni.
De mikor a 7. pályán az elgurult spulnit jólneveltségem megfontolatlan bizonyítására felkaptam, Tomi máris lefényképezett. Fenyegetően felé irányított kérdésem élét azzal vette el, hogy nem fogja rám kenni a nehéz pályákat ezzel a dokumentummal. Nem nyugodtam meg.
Nagyon szép, vadászias idő mutatkozott, mikor is maréknyi csapatunk a vadászházhoz igyekezve az utolsó pályák kialakításához látott. Ki kell emelnem, hogy a Médiahecker is kivette részét a munkából, amit jómagam eléggé magas hatékonysággal kerülni igyekeztem. Még amellé, hogy el is fáradhatok, azt is megkockáztattam, hogy a szar rám lesz kenve, abból pedig már jutott bőven.
Drága vendéglátóink, még nálunk is tökéletesebb munkát végeztek.
Miután hagytam a pályaépítést tovább fajulni a vadászház kertjének területén, gondoltam, addig is a magammal hozott Unschileeckable 1 prototípusú vas próbanyulat kiteszem közszemlére és köztűznek vetettettem alá. Lőttünk rá mindenféle ágyúval.
Bírta.
Meg sem rezdült. A füle botját sem görbítette. Eccer SZG szemen lőtte. Na erre kifeküdt, de valszeg csak a szétfreccsenő Jouleok csapódtak a célfelület lemezéhez. Különben is, aki az 5mm –es szemen tudja lőni, az megérdemli a pontot. A belövést és a nyúl szétlövését a focipályán folytattam. Oda jöttek a helyiek gyerekeik. Ők is segítettek. Nem igazán boldogultam a Szlávia távcsövének tekergetésével, de elfogadhatónak ítéltem az eredményt 30 méterig.
Kezdtem fázni. Kajához is szólítottak vendéglátóink.
Bementem.
Eszegetés túl mérsékletes helyi italkülönlegesség fogyasztással, Aszúféleség, helyi, elvadított körtepályinka, Jäger sör. Minden szépen komótosan.
Megérkeztek Maestróék, meg a kutya. Pontosabban valamelyönk kinézett a kaja mögűl, mely a szalonna-kolbász kombinációból átváltott bő lére eresztett dumába és resztelt májba, szóval kinézet és látott a kapuig, ahonnan autó reflektorok kémlelték a behatolás útját. Kimentem, útba igazítottam Őket és kerülővel meg is érkeztek. Számomra csak akkor és ott lett nyilvánvaló, hogy üvegfestész koromból (az embertelen lélek rejtelmes bugyrai) ismerős nekem Ágicza és a Fekete-Móró család. A kutya is, de ő Hollóstetőről. Jelentem jól tartják. Szépet fejlődött és meggyőző, noha játékos eb fejlődött belőle. És még fog is fejlődni. Ja, a legfontosabb: Maestróéknál van valami tó. És eléggé el nem ítélhető módon (Kajla) a kutya nyáltermelő szerveiben hoztak is belőle pár vödörnyit. Lehet hogy a nyálas a kutyáknál valami rendkívüli megbecsülés jele, mint a pálinkába fojtott kígyó, vagy kukac felkínálása egyes egzotikus népeknél. De azért van határ, amit a gyomrom bevesz.
A helyi Vadravágyók Kalandor Szövetsége OK, inkluzíve Springer, kilovagolt, holmi lesre, hogy öregbítse a helyi vadállomány ólom-fétisét. Később kiderült, hogy nem jött össze.
Elpilledtem.
Kicsit még kimentem a levegőre, hogy a felvett tápérték és alkoholka osszigénhez jusson. Kajlát párszor letöröltem magamról. Remélem jó a bőrgombára, mert már a zoknim is csatakos volt. Biztosan a gazdái rosszízűek, azért nyal mindig engem. Kicsit még próbálkoztam a Szlávia megszelídítésével, de még a sötét sem tudott félrevezetni, mert bizony egészen más a dőlő és a pengő vasnyúl hang.
Bementem.
Még a biztonság kedvéért magamhoz vette egy pohár aszút meg egy pokrócot takarózni. Hanyag higéniai előkészítés és egy csomó ásítozás után el is aludtam.
Képen nyalt.
!!!!!!!!!!!!!!
B+. Valaki képen nyalt! Fexem az ágyon és alszom. És belenyalnak a képembe a bal szememtől az orrom hegyéig bekenve a számat is. És még bele is szuszog a nehezen riadó szemembe. Először a Médiaheckerre gondoltam, hogy küldjem erre-arra.
Ám mikor kinyílt végre a szemem, Kajla éppen akkor hessent arrébb, de mikor megmozdultam megint felém lendült. Zsibbadó kezemmel arrébb taszítottam, és igen moderált módon megkértem Ágiczát, hogy ugyan már vigyék ki, legyenek szívesek.
Kivitték.
Az éjszaka eseménytelen volt. Semmit sem lőttek a vadászok, a fal felől hideg volt, a pokróc meg kicsi. Reggel derült ki, hogy nem pokróc, hanem hálózsák és a a kemény az oldalán az volt a bejárati cipzár.
Sokat forgolódtam. Hajnal, pirkadat.
A legzörgősebb nylonzacsimat rázogatva, lábujjhegyen, megküzdve a kizárt ebbel a kijárat egyirányúságának fenntartásáért kivánszorogtam, kicsit kinyújtózni, felébredni.
Reggeli séta, kutya. Párat megint beleküldtem a reggeli szürkeségben álcát kereső vasnyúlba.
Visszaverekedtem magam a házba Kajlán keresztül.
Reggeli Kávé.
Springer a zacskómról morog valamit.
SZG a csövét melengeti.
Médiahecker kávéval kínál. Rendes.
Valami pár falat kaja. Nem vagyok éhes. Ez nálam szokatlan.
Az első fecskék. Szabóék. Ők nem nyarat, hanem havat hoztak. Többen is érkezgetnek. Springerék kimennek útfelfesteni. Az érkezők rossz útviszonyok híreit hozzák. Itt ömlik a hó, ott a kamionok blokádja, ároktól árokig.
Kicsit aggódunk, hogy talán nem is jönnek az ólomlapító kollegák.
Lassan szaporodtak. Sokan jöttek Szálviákkal.
Fél 11 felé már a keleti képviselet is megjött Petőék személyében
Beszélgetés, belövés, technikai felvonulás.
Béla elől nem lehet elbújni.
Nevezés, kikiáltás.
Lettünk vagy 40-en!
Kezdjünk versenygeni.
A kis fenyves a vadászháztól párszáz méterre volt itt volt a pályák zöme.
5-ös pálya, meglepő szél, borzasztó jelölések.
6-pálya a tönk szélén, Tatabányai vízszintes hó
7. A messze szálló alföldi szó és a 80 méteres röppálya
8. a fejem búbjával érintettem a vonalka alját. A nyulak érintetlenül inogtak a viharos fák törzsein.
Séta vissza, baromszél.
9-es pálya megsérültem. Megszúrt az akác.
10 pálya Durst Feri döbbenetes tette az eddigi nullás pályáit semmissé tette egy 6 pontos pályával. Ez talán nem volna csoda, de egy rosszul belőtt kínai gamóval, nyílt irányzékkal… Ő úgy fogalmazott, hogy ez csak véletlen. Mint az én múltkori eredményem.
Vissza a fenyvesbe.
1-es pálya. A szél elfújt minden reményt, még a puskámat is hozzávágtam, de hiába.
2 pálya. Na ez sem más, mint az 1 és 5 kombinációja. Arra jött már sokadszor főszervező Springer. Kérdezte miért csomós a szemöldökünk. Ha megdobnak pályával, dobd vissza tobozzal, de miért csak őt állják körül a lányok?
3. pálya már csak egy pont kell a 30%-hoz, mint becsületgól…összejött.
4-es pálya itt a vég. A Szálviával is ki lehet vágni a rekettyést nem csak a heringgel. Be is mutattam. A nyílt irányzék jobb volt. SZG-nek igaza lett hallgassatok rá, de ne hagyjátok megszólalni.
Visszaballagtunk a vadászházba. Szélfútta vissza talpunk alól a bakancs melegét.
Isteni kaja, magukat (okkal) degeszre öndicsérő szakácsok.
Hogyan igyunk cseripaprika levet befőttes üvegből. Bemutatta Luki.
Hogyan mossunk kezet Luki szájába. Bemutatta Médiahecker.
Ebből a pöriből még ennék.
Koldulok, adnak (nehezen)( k. nehezen).
Megint isteni kaja, de Springenek nem jutott
Nincs szétlövés.
Pályabontás, szél, szél, szél.
Eredményhirdetésre váró, bent kucorgó társaság. Én meg lerugdostam a távcsövet a pusekomról. Inkább nem is lövök vele, ha csak távcsővel látom a célt. Egy kis örömködés ólommal.
Eredményhirdetés, Springer és Pető elégedett. Én nem.
Pontosabban van valami, ami jó volt a kaján és a humoromon kívül.
A vasnyúl diadala. Jelentem az Unschileeckable 1 prototípusú vas próbanyulat nem lehetett rávenni a hibás működésre. Pedig kapott rendesen.
Bepakoltam, elbúcsúztam.
Hazafelé.
Prológ, Az nincs.
Médiaheckkernek további köszönet jár, mivel mikor az út mellett Dabas után megálltam, hogy valamit keressek a bokorban, megállt segíteni. De nem kellett.
Czeróczky Bandibá kispályája tervét kell még megemlítenem. Azt szeretné, ha gyakrabban zaklatnánk a saját kiépítésű, részben fedett gyakorló pályáján. Még egy köszönet neki és szakács Péteréknek a remek kajáért és a helyért.
Ma a VVV is elmaradt. Influenziális okokból.

Jankó Ferenc